Az embernek nagyon sokszor vannak olyan akadályozható tényezői, ami miatt nem mondhatja el, vagy nem mondhatja ki azt, amit szeretne, amit gondol és amit érez. Ez pontosan azért van, mert nagyon sokszor tekintettel kell arra lennünk, hogy más a közvetlen környezetünkben lévő személy. Mit gondol, mit érez, mi az ő véleménye, és azt nem szeretnénk, vagy nem akarjuk megsérteni. Egy idő után természetesen felgyülemlik bennünk, és pontosan ezért is jó. Ha van egy olyan személy az életünkben, akivel megoszthatjuk a gondolatainkat. Viszont nagyon fontos, hogy nem szabad mindig elmondanunk azt, amit tényleg valóban gondolunk, mert ezzel megsértettük olyan embereket, akik számunkra fontosak, vagy közel állnak hozzánk. Néha végtelenül türelmesnek kell lennünk, és meg kell állnunk, tovább kell gondolnunk annál, hogy kimondjuk azt, amit szeretnénk. Bármennyire is frusztrál minket, az a dolog, hagynunk kell, hogy minden sodródjon magával. És amikor ez megtörtént, na majd akkor amikor lenyugodtak a kedélyek. Értékeljük át teljesen, hogy fontosabbá az, hogy elmondjuk a saját véleményünket, vagy pedig az a fontosabb, hogy megőrizzük a nyugalmat, ezáltal pedig egy végtelen türelmet biztosítunk saját magunknak.
